#3 Dumaparty

-Csapd már le – morgolódott Aly, mikor az ébresztőm sehogy sem akarta abbahagyni a Hollywood Undead Ewerywhere I Go refrénjének ismétlését hajnali fél hétkor.

- Nem, fel kell kelnünk, Kyle-ék hétre jönnek – másztam ki az ágyból.

- Nem akarok felkelni – nyöszörögte, miközben ő is kitakarózott. – Tényleg, milyen volt az edzés?

- Óriási. Futottunk, majd egy másfél órát gyakoroltunk, aztán meccseztünk – meséltem totál lelkesen. – Mondjuk kikaptunk, de nem ez a lényeg. A tánc milyen volt?

- Fárasztó. – mondta már a fürdőszobából, miközben fésülködött, addig én öltöztem. – Először ismerkedtünk, aztán nyujtás, majd elkezdtünk egy koreográfiát tanulni, amit a hét végi záróbulin előadunk. Te erről tudtál?

- Szerintem ja. Uccsó nap mi játszunk egy meccset, aztán ti felléptek, és utána hajnalig bulizunk- vigyorogtam, miközben a „#Selfie” feliratú pólómat húztam át a fejemen, majd eligazgattam a fekete szaggatott csőfarmeromon, ezután bementem a fürdőbe, ahonnan Aly épp kifelé jött.

- Az király – sóhajtott nagyot helycsere közben. – De legalább csak lányok vannak a csoportban. Tényleg, milyen volt a fiúkkal az edzés?

- Poén, az elején az edző „felmért”, harminc fekvőt, meg a kar és hasizmot tesztelt. Vicces volt – meséltem fogmosás közben, vigyázva, nehogy leköpjem a tükröt. – Tegnap, míg te fürödtél én átmentem a 65- ösbe, és megkértem Christ, hogy szóljon a kísérőinknek, hogy kihagyjuk a vacsit.

- És mit mondott? – kissé tompán hallottam Aly kérdését a folyó víztől, de azért értettem.

- Kiröhögött, hogy így kimerültem, aztán meg elküldött aludni – mosolyodtam el, már fésülködés közben.

- Cuki – röhögött, majd elment ajtót nyitni, mert kopogtak.

- Mindjárt kész vagyok! – kiabáltam ki a fürdőből, épp egy hajcsomóval küzdve.

- Remélem is – hallottam Philipp hangját.

- Mehetünk – toppantam ki a fürdőből. Rajta egy kék csőfarmer volt, sima fehér pólóval. Mellette Kyle szobrozott, fekete melegítőben, és kék pólóban.

- Kialudtátok magatokat? – kérdezte Kyle vigyorogva, már az ebédlő felé tartva.

- Ja, Chris tegnap röhögve adta át az üzeneted, miszerint kihagyjátok a vacsit – szállt be a szivatásunkba Philipp is, épp egy lépcsőn lefelé menet. – Valamint még azt is hozzátette, hogy majdnem elaludtál az ajtajukban.

- Ebből csak annyi igaz, hogy megkértem, hogy adja át az üzit – makacskodtam mosolyogva. – A másik fele kamu.

- Tényleg picúr? – érkezett mögülem a hang, mire megfordultunk, és egy vigyorgó Dani, Chris párossal találtuk szembe magunkat.

- Én valamiért úgy emlékszem, hogy félig lehunyt szemmel jöttél át, majd tört némettel elmondtad, amit akartál, én kiröhögtelek, és elküldtelek aludni – Chris a röhögését próbálta legyűrni, miközben továbbindultunk, immár hatan.

- Jó, lehet, hogy egy icipicit – a kezemmel mutattam mennyire is picit – fáradt voltam. De csak egy nagyon picit

- Rendben, elhisszük – vigyorgott Philipp, majd beléptünk az ebédlőbe, ahol már autómatikusan fordultam volna a pultok felé, csakhogy ott nem volt semmi, így Kyle- röhögve az arckifejezésemen, megmutatta, hol lehet a reggelit kapni. Az étkező másik oldalán. Sorba álltunk, majd szedtünk magunknak kaját, mert önkiszolgáló volt. Én egy bögre kakaót vettem, hozzá egy zsömlét, és egy kiflit, majd vajat. Mikor mind a hatan összeszedtük a reggelinket, letelepedtünk egy üres asztalhoz, mert úgy tűnik, mi értünk ide a társaságból a leghamarabb. Meg is lett ennek az átka, ugyanis a következő pillanatban egy melírozott szőke lány vágódott le a Philipp mellett üresen hagyott székre. Egy csillogós kivágott felsőt viselt, mini sorttal (értem én, hogy fűtenek a suliban, meg minden, de mini sort februárban????), és egy flipflop papuccsal.

- Szia Rebeca – köszönt Chris, és Dani elhúzott szájjal.

- Hali – köszöntem én is a jövevénynek. – Ki vagy?

- Hello, Rebeca vagyok, mint az már kiderült – válaszolt a kérdésemre, mire én feltett kézzel próbáltam védekezni.

- Nyugi, csak kérdezte – szólt Aly.

- Nyugi csajok – szólalt meg Kyle felénk vigyorogva, mire mindannyian elnevettük magunkat, nem tudom min, csak Rebeca maradt csöndben.

- Mindegy. Philipp, nem kísérsz el ma délután táncórára? – kérdezte a mellettem ülőtől.  

- Bocs, nem, edzésem lesz – válaszolt a srác.

- De előtte. Tegnap Kyle is el tudta kísérni őt – bökött mutatóujjával Alyra, mire én irtózatosan elkezdtem röhögni, nem tudom miért, de egy idő után Aly is csatlakozott hozzám, majd Dani, aztán Chris, és legvégül Philipp és Kyle egyszerre.

- Hát nektek meg mi bajotok? – zavarodott össze a csaj, de én annyira röhögtem, hogy a könnyem csorgott, a többiek ezt meg viccesnek találhatták, mert ők sem bírták abbahagyni. Igy talált ránk a tegnapi társaság többi tagja, akik megdöbbenve figyelték, ahogy a sértett lány a reggelijével a kezében elviharzik, mi meg fetrengünk a nevetéstől. Nekem már a hasam is nagyon fájt, ezért próbáltam abbahagyni, és szép lassan mindannyian lenyugodtunk, így az egész társaság nyugodtan reggelizhetett. Kérdőn pislogtak ránk a legtöbben, ezért Kyle elkezdte magyarázni.

- Idejött Rebeca, kérdezősködött, hogy Phillip elkíséri-e őt ma táncra, erre el lett utasítva, erre meg felhozta azt, hogy én meg tegnap el tudtam kísérni Alyt. Ez az idióta meg elkezdett ezen úgy röhögni, hogy nem bírtuk ki, és mi is elkezdtük, Kim meg egyre jobban nevetett, már a könnye is csorgott, minket meg ez szórakoztatott, így aztán a Rich Bich elment.- foglalta össze „röviden” a történteket.

- Mitől kaptál röhögőgörcsöt? – kérdezte Michael felém intézve a kérdést.

- Nem tudom, talán azon, hogy mennyire el akarja kísértetni magát – vontam vállat, majd elkezdtem kenni a zsömlémet, mert a Kiflit már megettem. – Kihült a kakaóm – szomorodtam el, mikor belekortyoltam az eredetileg forró italba.

- Tessék, itt az enyém – nyújtotta oda Ben a bögréjét (a nevét tegnap edzésen tudtam meg).

- Köszi, de magadnak hoztad, megyek, szerzek magamnak másikat – utasítottam vissza.

- Maradj csak. Azért hoztam, mert valamelyik idióta mindig elszedi az enyémet – mutatott fel két bögrét.

- Áááá… ravasz – vigyorogtam, majd a reggeli további részébe bekapcsolódtam a többiek beszélgetésébe, ahol Aly ma nagyon remekelt.

- Hogyhogy ilyen happy vagy? – kérdeztem meg a lányt már a szobánkban, miután a srácok közölték, hogy ma bejárjuk a sulit, és egy fél óra múlva jönnek, addig foglaljuk el magunkat. Mi az ágyamon hallgattunk zenét a laptopomon.

- Holnap jön ki Derek – lelkendezett. Derek a barátja.

- Ezt mikor tudtad meg? – kérdeztem én is vidáman.

- Tegnap éjjel, csak már nem akartalak felkelteni – válaszolta, mikor befutott egy skype videóhívás szeretett bátyámtól.

- Sziaaa – vigyorogtam a kamerába.

- Hali – integetett.

- Krisz, ő itt Alysia. Aly ő a bátyám Krisz – mutattam be őket egymásnak. – Tesó, németül

- Szia, én vagyok a húgod szobatársa – intett Aly.

- Szia. Te, törpe – hunyorgott mögém Krisz. – Külön fürdőtök van?

- Jaja, miért? – kérdeztem, miközben Aly ismét SMS- ezni kezdett a barátjával.

- Megyek csövelni hozzátok. Anyáék megőrjítenek – kezdett egy új témába. – Nem hagynak semmi magánszférát. Mindig rámkiabálnak, hogy hagyd nyitva az ajtót, akkor is, ha a haverjaim itt vannak. Ha meg becsukom, felrobognak, és berontanak, hogy „ Mit csinálsz?”.

Kopogás szakította félbe tesóm szövegelését, mivel tudtam, hogy Philippék még nem lehetnek, mert a fél óra még bőven nem telt le.

-Krisz, várj – szóltam a tesómnak, majd elkiabáltam magam, mert Aly épp elmerült a szerelem tengerében, se kép, se hang. – Gyere be, nyitva vaaaan!!

- Sziasztok – jött be a szobába Dani, mögöttem meg Tatjana lépkedett.

- Hali – ébredt fel Aly, és köszönt, míg bátyám csak kíváncsian pislogott rám, mert a két vendég épp a laptopom mögött állt. Nevetve megfordítottam, hogy be tudjon mindenki mutatkozni.

- Krisz, ő ott Daniel, és Tatjana, Srácok ő a bátyám Krisz. Mi járatban? – fordultam a látogatók felé.

- Chris épp zuhanyzik – válaszolt Dani. – Én meg gondoltam benézek. Aztán összefutottunk előttetek. 

- Az én szobatársam meg eltűnt – rántotta meg a vállát Tatjana, és leült az egyik íróasztalhoz tartozó székre. Dani még néhány pillanatig tanácstalanul ácsorgott, majd leült Aly ágyára.

- Oké, de én lépek, csá mindenki, anya caplat fel a lépcsőn, szóval szia – meg se várta, hogy elköszönjek, kinyomta a skypeot. Hát, jó.

- Rendben, mit csináljunk? – kérdeztem a laptop tetejét lehajtva, amiből még mindig halkan szólt valami pop zene, amit Aly rakott be még a hívás előtt.

-Dumapartyt. Először is nyomj be valami normális zenét, köszi – adta ki Dani, mire átkapcsoltam egy Three Days Grece albumra. – Ez jó. Második, kérdezgessünk egymástól. Felelsz vagy felelsz. Kötelező válaszolni. Tatjana kérdez először. Aki válaszolt, az a kövi. Tiszta?

- Jaja – válaszolt az említett. – kivel SMS-ezel folyton? –kérdezte Alytól.

- A barátommal Derekkel. Ide jár, csak valamiért hazarepült – válaszolt gyorsan. – Dani. Mit gondoltál először Kriszről, Kim bátyjáról, amikor megfordította a kamerát, de még nem mutatta be?

- Azt hogy a pasija. Rendben, Tatjana, hol van a szobatársad?

- Valahol csatangol a suliban, nemtudom, a „legjobb barátnőivel” – mondta elvékonyított hangon Tatjana, mi meg elnevettük magunkat. – Kim, mi volt a legcikisebb emléked?

- Hát…talán, az, amikor fociztunk egy edzőtáborban, és az egyik fiú felrúgott, mind a ketten elestünk, és a cipője beakadt a nadrágomba. És fel akart állni, erre lehúzza a cipőjével a nacimat. Ott álltam nagyon sok ember előtt macis bugyiban – mire végigmondtam, a többiek már görnyedeztek a nevetéstől. Még egy tíz percet beszélgethettünk, mikor kopogtak. Philipp, és Kyle voltak, hogy induljunk a körbevezetésre, mire Dani észbekapott, hoyg neki ma suli van, és elrohant órára, Tatjana meg vissza a szobájukba várni az ő kísérőjét.

- És merre indulunk? – kérdezte Aly miközben becsuktam az ajtónkat.

- Hát először arra gondoltuk, hogy megmutatjuk a fontosabb helyeket a suliban, hogy később ne tévedjetek el – mondta Kyle, mire elindultunk. 

#2 Akkor edzünk

-Hali, ők itt Kimberly, és Alysia – mutatott be minket az asztal társaságnak Philipp. Alyra nézve láttam, hogy egy kicsit feszeng, mert az asztalnál csak fiúk ültek. Én hál’ istennek már megszoktam a csak fiú társaságot, hála a hat éves korom óta tartó foci edzéseknek, ahol nagyon kevés lány van. Mikor leültünk mindenki bemutatkozott, de nem sok névre emlékszem. Voltak vagy tizen az asztalnál, ebből a velem szemben ülő Christian-t, Aly balján helyet foglaló Tomot, és még egy nagyon sötétbarna hajú Danielt jegyeztem meg.

- És két táncost kell pesztrálnotok? – kérdezte röhögve a Christian mellett ülő világos szőke hajú srác.

- Bocs, hogy hívnak? – kérdeztem meg gyorsan.

- Michael – mutatkozott be újra.

- Akkor kedves Michael, ne ítélj első látásra, mert éppenséggel focista lennék, bocs – mondtam, mire az egész asztal huhogni kezdett.

- Amilyen pici, annál nagyobb a beszélőkéje – vigyorgott mellettem Philipp.

- Hé, nem is vagyok olyan pici – könyököltem oldalba, mire elkezdett röhögni.

- Nézz körül picur. Szerintem nincs a suliban nálad kisebb – vigyorgott Daniel.

- Megjegyeztem Dani – fenyegettem meg.

- Ó, most félek – játszotta a nagyhalált, mire mindenki nevetett.

- Fociról jut eszembe, ki látta a tegnapi meccset? – kérdezte egy barna hajú srác, aki Tom mellett ült. Mind feltettük a kezünket, még Aly is, mire elcsodálkoztam.

- Hát te hogyhogy? – kérdeztem, míg a többiek az első félidőt tárgyalták ki.

- Tudod, focista barátom van. Nem rossz, ha ismerem azt, amit szeret – mosolygott.

- Oké – vigyorogtam rá, és megint a többiekre figyeltem. Így telt az ebéd, hangosan, és nevetgélve, de nem csak mi hangoskodtunk, a többi asztalhoz pillantva láttam, hogy ott is ez megy, mindenki hangosan, nevetgélve beszélget, ami jó érzéssel töltött el.

- Hallod, ha jövőre idejössz, még mindig te leszel e legkisebb – poénkodott Kyle, miközben már a szobánkhoz mentünk.

- Ha-ha-ha, vicces – vigyorogtam erőltetetten.

- Két óra múlva megint itt vagyunk, neked Kim foci edzés, Aly, te meg megismerkedsz majd a táncosokkal, és felmérik, ki hol áll – köszönt el Philipp a szoba ajtóban, majd a két fiú egymást lökdösve elindult a csendes folyosón.

- Te, szerinted kik laknak a szomszéd szobákban? – kérdezte Aly, miközben a kulccsal vacakoltam.

- Nem tudom, kopogjunk be – hagytam a kulcsot, és elindultunk a jobbról következő ajtóhoz, ami a 63- as volt, és bekopogtunk. Egy rövid gatyás, has pólós lány nyitott ajtót. Haja szőke volt, és ki volt sminkelve. Nagyon.

- Szia, én Kim vagyok – mutatkoztam be neki.

- Én meg Alysia. Mi leszünk a szoba szomszédaitok – mondta a szoba társam. A lány mellett benézve láttam, hogy a szobájuk ugyan olyan, mint a miénk.

- Hali, én Tatjana vagyok, a szoba társam meg épp mosdóban van, de mindjárt végez, szóval gyertek be. – invitált be minket kedvesen. – Ti is jövőre lesztek elsősök?

- Igen, ti is? – kérdeztem vissza, mire egy bólintás volt a válasz. A fürdőből hallatszott a WC lehúzás zaja. – Amúgy ez nem csak a leendő kilencedikesek folyosója?

- Nem, láttam pár felsőbb évfolyamost is – válaszolt.

- Tatja, kik jöttek? – jött ki egy vörös göndör hajú lány a mosdóból a kezét egy fehér törlőkendőbe törölve. – Ó, sziasztok

- Szia – köszöntünk egyszerre Alyval. – Mi vagyunk a szomszédok

- Oké, én Tiffany vagyok – mutatkozott be, amit utána mi is megtettünk. – És milyen szakra jelentkeztetek?

- Én táncra – válaszolt Aly.

- Én meg focira – vigyorodtam el, és visszakérdeztem. – És ti?

- Mi mindketten táncra – válaszolt Tatjana.

- Na, de mi megyünk is, még a másik szomszédoknak is bemutatkozunk – búcsúzkodtunk Alyval egy idő után. Mint kiderült a lányok mindketten idevalósinak, csak az ország másik végében laknak.

- Okés. Sziasztok.

A következő ajtó a 65-ös volt. Ide Aly kopogott be. Mikor kinyílt az ajtó, egyszerre kezdtünk el Alyval röhögni. Az ebédnél megismert Daniel állt velünk szemben.

-Sziasztok, mi kéne? – kérdezte mosolyogva.

- Jöttünk bemutatkozni a szomszédoknak – vigyorodott el Aly, én még mindig kuncogtam.

- Á, akkor ti lesztek az új szomszédaink – mosolyodott el Dani, miközben arrébb állt az ajtóból. – De gyertek csak be

- Köszi, szia, Chris – intettem az ágyon fetrengő fiúnak, majd Aly is ezt tette, mire Chris válasza egy sziasztok volt.

- De király az a poszter – ámultam el az egyik szekrényajtón lógó Black Veil Birdes- es plakáton. A két fiú szobája tele volt poszterekkel, láttam ott Bayern logót, egy Manchester Unitedest, és még néhány zenekart is be tudtam azonosítani, de elég sok ismeretlen együttes képe volt felragasztva. Ámulatomból a többiek bámulása zökkentett ki.

- Bocs, lemaradtam valamiről? – kérdeztem zavartan.

- Igen – röhögött Aly. – Azt kérdezték, hogy kikkel fogsz ma edzeni.

- Jaa, foggalmam sincs – válaszoltam röhögve. – De jó, hogy kérdezed. Aly, nekünk még el is kéne készülnünk!

- Tényleg, már csak fél óránk maradt! – kapott a fejéhez, és elindult kifelé a két srác szobájából, akik röhögve nézték a jelenetet.

- Jó poszterek – szóltam oda nekik, majd én is rohanó szoba társam után siettem.

Készülődés közben nem igazán beszélgettünk, mert mind a ketten a fürdőszoba és a szekrény között ingáztunk. Én egy vastag harisnyát vettem fel, és ráhúztam az egyszerű piros rövid foci gatyámat, felülre meg egy kék sport felsőt, rá meg egy piros melegítő felsőt. Asszem kicsit bayernesen öltöztem. Na, mindegy. Aly egy cicanacit, és egy kissé lógós pólót vett fel, ami mindig lecsúszott a válláról. Miközben a fürdőben copfoztam a hajam, kopogtak, mire Aly ajtót nyitott. Gondoltam, hogy a két kísérő jött be, ezért elkezdtem egy kicsit sietni. Mikor kész lettem, kimentem, ahol már mindenki menetkészen rám várt. A két srác is úgy volt felöltözve, mint én, csak Kyle kékbe, úgy értem kék nadrág, és kék pulcsi, míg Philipp zöldbe. Mind a kettőjük pólója fekete volt.

-Na, hercegnő is kész lett – vigyorgott Kyle, majd elindultunk. Alyék hamarabb leváltak, Kyle még odakiáltott, hogy mondjuk meg az edzőnek, hogy elkíséri Alyt. Mi kifelé vettük a suliból az irányt, de nem arra, amerre reggel bejöttünk, hanem valami füves udvarra értünk, ami mögött ott volt egy elkerített foci pálya.

- Még mindig nem sikerült körbevezetned – szólaltam meg útközben, mert nem szeretem a csendet.

- Majd holnap, legalább akkor lóghatok órákról. Úgyis gyűlölöm a hétfőt – vigyorgott, én meg megvontam a vállam, majd csendben mentünk tovább a pálya felé. Mikor odaértünk néhányan már melegítettek, hajolgattak, meg helyben futottak, de mi nem álltunk meg, hanem odamentünk egy melegítő nadrágos kissé kopaszodó, szakállas emberhez. Már láttam róla képeket, ő lesz az edző, Herr Spreizer. Érkezésünkre felnézett a papírokból, amik eddig lefoglalták a figyelmét.

- Jó napot edző úr, ő itt Kimberly – mutatott be Philipp.  

- Jól van, menj bemelegíteni, Kimberly, te maradj- utasította az edző, mire ő odafutott a társaihoz, és elkezdte a bemelegítő gyakorlatokat.

- Rendben, Kimberly, miért jelentkezett foci osztályba? – kérdezte az edző.

- Mert az életem a foci – válaszoltam.

- Mióta játszol? – jött a következő kérdés.

- Hat éves korom óta – adtam ismét választ.

- Ki hatására kezdtél el focizni?

- A bátyámmal játszottam először, és ő találta ki, mikor látta, mennyire tetszik ez a sport.

- Rendben, csinálj harminc fekvőtámaszt- mondta, miközben végig- a kérdések alatt is- a szemembe nézett, mire én leguggoltam, majd megcsináltam, amit kért, majd ismét felálltam.

- Szép, most fekvőtámasz tartás, és menj le, míg az orrod nem érinti a földet, és tartsd magad, ameddig tudod – adta a következő feladatot. Mikor épp ismét letérdeltem, láttam, hogy az épp bemelegítő fiúk mind felénk nézve csinálják a feladatokat. De többet megfigyelni már nem volt időm, mert fekvőtámaszból leeresztettem magam, míg az orrom el érte a földet, majd fogam összeszorítva koncentráltam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de már nem bírtam tovább, ezért kinyomtam magam, és felálltam. Nem tudom, mikor vette az edző a kezébe a stoppert, de most elgondolkodva nézegette, majd felém fordította. A kijelző 4perc 53 másodpercet mutatott.

- Oké, most menj a fiúkkal bemelegíteni – mondta, majd ismét a papírokhoz fordult.

- Mennyi ideig bírtad? – rohantak le a kérdéssel, mikor odaértem hozzájuk.

- 4 perc, 53 másodperc- válaszoltam, miközben elkezdtem helyben futni.

- Az szép. Nekem a legelején 2 perc, 47 másodperc volt – mondta Kyle, aki időközben gondolom elkísérte Alyt. – Most meg 6 perc 4 másodperc a rekordom.

- Az szép – fordultam hozzá, majd mindenki befogta, mert Herr Spreizer elindult felénk. Körbenézve rájöttem, hogy egy lány sincs a csapatban, és hogy olyan húsz körüli a létszám.

- Rendben, bemelegítésnek hat kör futás, a csapatot Philipp és David fogja vissza. Az újaknak mondom, hogy nem lehet előttük futni. Nagyon ne maradjatok le – adta ki a bemelegítő feladatot, mire egy szőke srác, és Philipp elkezdtek közepes tempóban futni. Én nem sokkal mögöttük, a közép mezőnyben találtam meg a tempóm, amit igazából a két fiú diktált, szóval teljesen mindegy, hol futottál, de volt, aki szinte a lábukon futott, rá az edző rákiabált, hogy menjen a csapat végére, ő lesz a sereg hajtó, ha valaki lemarad, vele kell majd futnia. A harmadik focipálya kör után kezdett szétszakadozni a csapat, néhányan nagyon lemaradtak, páran meg csak pihi tempóra kapcsoltak, így maradtunk kilencen legelöl, rögtön a két tempó diktáló után. Az utolsó kör elején Herr Spreizer odakiabált a két első srácnak, hogy ezt a kört húzzák meg, mire azok ketten elkezdtek sprintelni, mi meg követtük őket. Akkor már csak heten voltunk a két srác mögött, így nem kellett lökdösődve tolakodni, volt elég mozgástere mindenkinek. Hatodiknak értem be a két elsőt is beleszámítva. Miután mindenki beérkezett, párokba osztott minket az edző, és passzolgattunk, aztán meg fejelgettünk egy körülbelül fél órát. A következő feladat tizenegyesek gyakorlása volt, két csapatra lettünk osztva, mert két kapus is volt a csoportban. Az edzés végén pedig játszottunk egy meccset, amit 3:2-re nyert az ellenfél, ahol többek között Philipp is játszott. Miután az edző elengedett minket, Philipp, Kyle és én csendben mentünk vissza az épületbe. Kyle előreszaladt összeszedni Alyt, így ketten sétáltunk fel a szobához.

- Holnap reggeli hétkor van, szóval akkor majd jövünk értetek – mondta Philipp az ajtóban, mire fáradtan bólintottam. – Akkor jóét, a vacsira letaláltok, nem?

- Persze, menj csak – köszöntem el, majd belépve a szobába elterültem az ágyon. Egy perce sem feküdhettem, mikor újra nyílt az ajtó, és a tekintetem összetalálkozott Alysiáéval, aki ugyanolyan nyúzott volt, mint én.

- Szerintem én kihagyom a vacsit, és zuhanyzás után inkább alszom – motyogta, majd a törölközőjével és a pizsamájával a karján bevonult a fürdőbe. Én nagy nehezen rávettem magam, hogy felálljak, és átbotladoztam a 65-ös szoba ajtajáig, amit kopogás után Chris ki is nyitott.

- Hát te? Nyúzottnak látszol, baj van? – poénkodott röhögve az állapotomon, miszerint pillanatokon belül állva alszom el.

- Most végeztünk az edzés, és csak azt szeretném kér, hogy szólni tudnátok a kajáldában Philippéknek, hogy mi Alyval ma kihagyjuk a vacsit?- kérdeztem, nem egy nyelvtani hibával a mondatban. Hullafáradtan igen nehéz németül ragozni.

- Persze, majd szólunk, de szerintem feküdj le, mert már beszélni sem tudsz – vigyorgott Chris, majd egy köszi után visszatértem a szobánkba, és beállítottam a telefonom ébresztőjét fél hétre, majd Aly után lezuhanyoztam, és elvégeztem a fürdőszobai teendőimet, majd szó szerint bezuhantam az ágyba. 

Dorothy blog Award

ÚÚÚÚÚÚÚr isten!! így reagáltam, amikor valamelyik nap Angii írta Facebookon, hogy adott egy díjat.

Szóvak köszönöm Angii-nak, aki a Lutte blog írója.

Szabályok:

·         Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.

·         Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.

·         Írj 12 doldot az illető blogjáról.

·         Írj 12 dilgot a saját blogodról.

·         Válaszolj a 12 kérdésre.

·         Tegyél fel 12 kérdést.

·         Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.

·         Cseréljetek linket

·         Küldd tovább 12 embernek a díjat.

12 dolog a Lutte-ról:

1)      A történet legeslegeslegelején Rosy éppen hazafelé tart Phoenixből.

2)      Anyukájával kedvenc közös sorozata a Szívek Szállodája.

3)      A Lutte színpad egy ilyen légtornászos színpad. (Ezt képtelen vagyok normálisan elmagyarázni, bocsi )

4)      Rose öt év után hazaköltözött a szüleihez.

5)      A nővére Gabrielle meghalt.

6)      Rosaline elsős korában jelentkezett elsőnek a színpadhoz.

7)      Mikor a harmadik fejezetet olvastam, az ugrott be, hogy Rose Beleesett Adam-be.

8)      Hú, én nagyon meglepődtem a 10-es osztálylétszámon

9)      Rose legnagyobb motivációja elhunyt nővére Gabrielle.

10)   Át kellett változtatnia a suliban York-ra a nevét.

11)   Sue Rose egyik régi barátja

12)   Én beleszerettem ebbe a blogba :D

12 dolog a Phillippian-ról:

        I.            Kim irtó pici.

      II.            Rettenetesen imádom írni

    III.            Phillipnek barna szeme van, ami a valóságban is igaz, mármint a személynek, aki az ihletet adta a karakterhez, neki is ilyen a szeme.

    IV.            Kim az FC Bayern München csapatnak drukkol.

      V.            Már volt németországban.

    VI.            Szobatársa Aly Angliából jött.

  VII.            Alysia barátja Derek, aki szintén angliai

VIII.            Krisz Kim tesója, és nem szeret otthon lenni.

    IX.            A sztori eleje a látogatóhéten játszódik…

      X.            Ahol kipróbálják milyen is a suli.

    XI.            A suli aulájában négy csocsóasztal is van.

  XII.            Ezekből egy a végzősöké, egy másik pedig Phillipp-éké.

1.       Miért blogolsz?

Azért, mert ilyenkor úgy érzem, azonosulni tudok bármelyik szereplővel, akit épp leírok.

2.      Hány éves korod óta blogolsz/írsz történeteket?

Talán tizenkettő, de lehet hogy korábban is. :D

3.      A blog, amit jelenleg írsz (ha többet, akkor azoknak is) mennyire van valóság alapja? Mennyire kapcsolódik a te életedhez?

Nagyon sok valóságalapja van ennek, éppen ezért tudok vele ennyire azonosulni. Mert igazából rólam is szólhatna, de azért rengeteg dolgot átalakítottam.

4.      Miből merítesz ihletet?

Bármiből. Legfőképp az életem történéseiből

5.      Hogy szeretsz jobban írni: E/1-ben vagy E/3-ban? Miért?

Inkébb E/1- ben, mert így le tudom írni, hogy mit gondol a szereplő, akinek épp a fejéből nézzük a dolgokat.

6.      Szoktad hirdetni a blogod? Hogyan?

Most kezdtem el hirdetni, egy blogos csoportban.

7.      Mi a hobbid?

Gördeszkázás, és snowboardozás. Mind a kettőért élek-halok :D

8.      Mennyire vagy jó tanuló?

De szép az ég… Neem, igazából jó tanulónak mondanám magam, de kicsit lusta vagyok :D Mármint tanulás terén.

9.      Neked az iskoládban érvényesül a hierarchia?

Hát, igen. Szerencsére nem olyan erősen, mint ahhogy másoktól hallom, de azért felfedezhető nálunk is. Én nem tartozom a „menők” közé, de a legjobb haverom egy „menő” srác. Szóval van keveredés.

10.   Mi szeretnél lenni, ha „nagy leszel”? Szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?

Hát elsősorban pötty a túrórudin, de ha ez nem jön be, akkor valami sporttal kapcsolatos dologgal szeretnék majd foglalkozni. Amúgy meg elég céltalan vagyok ezen a téren jelenleg. Az írás, mint szakma is megfordult a fejemben, de el is vetettem, mert nem hinném, hogy meg tudnék írni egy regényt. Túl izgága vagyok én ahhoz.

11.    Hogyan érint téged a negatív kritika?

Hát, más, ha a szemembe mondják, vagy valahol leírják. Ha mondják, megpróbálom elfogadni, aztán ha elment az illető, elhordom mindennek (a kritika negatívságával arányosan), aztán meg elgondolkodom hogy igaza volt-e. Az írásnál meg nem várom meg míg elmegy :D

12.   Tetszett a blogom? :D

Igen, nagyon ;)

12 Kérdés:
1) Mi a kedvenc ételed?
2)Voltál már külföldön? Ha igen, hol?
3) Van testvéred?
4) Van több blogod is?
5) Sportolsz valamit? Mit?
6) Mik a terveid az írással a jövőben?
7) Gondolkodtál már rajta, hogy ebből élj majd meg?
8)Ki a példaképed?
9) Mi/ki motivál?
10) Szoktál sorozatokat nézni? Mi a kedvenced?
11) Inkább csendben írsz, vagy zenével?
12) Hobbid?

Akinek meg küldöm: 
#Ismeretlen világsztár
#Bitches in Bronx
#Get Out Alive
#The End is Already Here
#Az Álarc mögött
#Vision
#She's not Afraid

#1 "Legjobb" idegenvezetők

- Szia, te vagy Kimberly? - kérdezte egy egész helyes magas szőke srác, miközben a többi "látogatóval” egy kupacban állva nézelődtem.
- Igen. Te meg Philipp?- kérdeztem vissza, mert a "társunk" nevét már korábban közölték.
- Igen, gyere, körbevezetlek - mosolygott rám, majd megfordulva elindult kifelé a tömegből. Gyorsan követni kezdtem, nehogy lemaradjak, miközben ő hátra se pillantva ment előre. Egy kis idő után, mikor már néhány folyosót bejártunk, és nekem már ötletem sem volt, merre vagyunk, megállt, és bevárt.
- Ez itt a tanári szoba, az ott szemben pedig az igazgatói - figyelnem kellett, hogy megértsem amit mond, de a sok emelt szintű németnek hála, simán ment.
- Okay - bólintottam, mire furán nézett.
- Honnan jöttél? - kérdezett rá, mikor ismét tovább indultunk.
- Magyar országról - válaszoltam.
- Azt hittem valami angolszász országból - töprengett hangosan, miközben újabb folyosók mellett haladtunk el. Kezdtem úgy érezni, hogy nem biztos, hogy a legjobb idegen vezetőt kaptam. Miközben magabiztosan lépkedett, volt időm végigmérni. Egy fekete-piros kockás inget viselt, sötétkék cső farmerrel, és szintén piros tornacipővel. Átlagosan nézett ki. Szőke haja zselétől csillogva meredt az ég felé, miközben szeme unalmas barnán meredt rám, mire kizökkentem a bambulásomból, és észrevettem, hogy megálltunk, valamint hogy kérdezett tőlem, csak én nem figyeltem, ezért megkértem, hogy ismételje meg.
- Azt kérdeztem, hogy hányas a koliszobád?
- 64- es, miért? - kérdeztem vissza.
- Mert nekem mennem kell, de délután érted megyek - vigyorgott rám, és elindult jobbra, mert épp egy folyosó közepén álltunk. Ahogy jobban körülnéztem, felfedeztem a bézs színű falakat, és a rengeteg ajtót, amik a folyosóról nyíltak. Ahogy megnéztem a mellettem lévő ajtót rájöttem, hogy Philipp csak két szoba számnyit tévedett, ezért pár lépést visszaléptem, és a kulcsot, amit reggel a portán a kezembe nyomtak, a zárba illesztve lenyomtam a kilincset, és benyitottam. A szobácska, ahova már reggel a cuccaimat ledobtam, kicsi volt, két ágyon, egy szekrényen, és egy íróasztalon kívül nem fért be több bútor. Jobb oldalon nyílt egy ajtó a fürdőszobába, ahol egy zuhany fülke, egy WC, egy mozsdókagyló, és egy tükör kapott helyet. A tükör elé lépve megvizsgáltam az arcomat, és megigazítottam a kissé szétcsúszott frizurámat. Sötétszőke hajam hullámosan keretezte a kissé kerek arcom, zöld szemeim csak úgy csillogtak a villany fényében, s míg a testemre kalandozott a tekintetem, a karkötőimet piszkáltam. Izmos alakom van, de a sok foci edzés és a tudatos táplálkozás által nem vagyok túlsúlyos, de ha nem figyelem, mit eszem, simán elhízok. Bambulásomat az zavarta meg, hogy a szoba ajtaja nyitódott, és egy magas lány lépett be. Hosszú barna haja lapockáját verdeste, szeme kéken csillogott, mikor körülnézett a szobában. Megpillantva engem elmosolyodott.

- Szia, Alysia vagyok – köszönt kedvesen.

- Hali, én Kimberly – mutatkoztam be én is. – Innen jöttél?

- Nem, Angliából – mosolyodott el, miközben lehuppant az ablakfelöli ágyra, majd én is követtem a másikra. – Te?

- Magyar országról – válaszoltam. – Szerintem én elkezdek kipakolni. Melyik felét kéred a szekrénynek?

- Nekem mindegy, ha már az ágyakat én döntöttem el, a szekrény lehet a tiéd – nevetett, majd mivel megcsörrent a telefonja, egy bocsánat kérés után kiment a szobából.

Én elkezdtem bepakolni az ágyammal szemben lévő szekrénybe, majd lehuppantam az ágyamra, amint készen lettem. Épphogy leültem, megcsörrent a mobilom, anyáék hívtak.

-Szia anya- köszöntem.

- Szia, mit csinálsz épp? – anyum rossz szokása, hogy mindig megkérdezi, hogy mit csinálsz abban a pillanatban.

- Most pakoltam ki, és épp leültem – válaszoltam, miközben épp kiszedtem a laptopom a táskájából.

- Milyen a szoba társad? – kérdezte.

- Hát, nem sokat beszéltünk, de angliai, ennyit megtudtam – válaszoltam, miután a térdemre ügyeskedtem a laptopot. – És otthon mizu? Krisz már hazaért?

- Nem, a bátyád még mindig valami haverjánál kóborol- sóhajtott anya. Igen, bátyám igazán sokszor lép le egy szó nélkül valamelyik haverjához, ezért anyuék már nem is aggódnak miatta, ha későn ér haza. – De mindegy, hagylak berendezkedni, csak azt akartam tudni, hogy minden oké-e. Na puszi, holnap beszélünk.

- Szia, puszi – köszöntem el, mire kinyomta, nekem meg végszóra bejelentkezett a gépem.

Nem sokat neteztem, mire Alysia visszaért. Kicsit piros volt az arca, mire elvigyorodtam.

-Most vagy egy edzést hagytam ki, vagy a barátoddal beszéltél – vigyorogtam.

- Talált – nevette el magát. – A barátommal beszéltem. Ő is ide jár, de most pont Angliában van, mert valami szünetük van a tizenegyedikeseknek.

- Tehát te itt vagy a sulijában, ő meg otthon van – foglaltam össze. – Akkor sikeresen elkerültétek egymást.

- Jaja. Te amúgy milyen szakra jelentkeztél? – kérdezte kíváncsian.

- Focira – húztam ki magam. – Te?

- Tánc – vigyorodott el. – Nem vagy te egy kicsit pici focistának?

- Összekevered a kosárral – vágtam rá. Átlag alattian pici vagyok, mindössze 153 centi, de szerintem ez oké. – Amúgy, nem. A picire kevésbé figyelnek oda. – kacsintottam, mire elnevette magát.

- Oké, nem téma. És milyen zenéket szeretsz? – kérdezett, miközben előhalászott egy mappát a táskájából.

- Hát inkább punk-rock stílus a nyerő. Te?- kérdeztem vissza.

- Hát, a pop a mindenem – válaszolta félősen, és mutatott egy két posztert, amit az előbb elővett mappából húzott ki. – Például Taylor Swiftért meghalok. Imádom a zenéjét.

- Király, akkor kitapétázhatjuk a falakat. Fele a te ízlésednek megfelelően, szoba másik fele meg az enyémnek, mit szólsz? – kérdeztem.

- Én benne vagyok - mosolyodott el. - És milyen az idegenvezetőd? Az enyém nagyon fura. Csak megmutatta a tanárit, aztán már rohantunk is ide aztán lelépett. 

- Az enyém is hasonlóan csinálta - nevettem el magam.  A délelőtt további részét beszélgetéssel töltöttük, mutogattuk egymásnak zenéket a laptopomon, meg még száz dolog szóba jött.

Olyan fél kettő fele kopogtak az ajtón, mikor éppen Hollywood Undead Young üvöltött a gépből, én meg felpattanva ajtót nyitottam. Philipp, és egy ismeretlen srác állt ott. Alysia gyorsan lehalkította a zenét, és kérdőn néztünk a fiúkra.

-Gyertek, megmutatjuk az ebédlőt – vigyorodott el Philipp.

- Oké – egyeztem bele, és bevártam Alyt (megengedte, hogy becézzem), és együtt indultunk a fiúk után. – Bocs, de te ki vagy? – fordultam a Philipp mellett sétáló sráchoz, mikor utolértük őket.

- Kyle – válaszolt bőbeszédűen. – Alysia társa.

- Ahhaaa…hogy erre nem gondoltam – motyogtam, mire a mellettem sétáló Aly elkezdett röhögni. – Oké, mindegy. Te milyen szakon vagy?

- Foci. Te? Gondolom tánc – tippelt, bár rosszul.

- Nem, foci, bleee – nyújtottam ki a nyelvem. – Nem nézted ki egy lányból, igaz?

- Hát ja. De megérkeztünk – nyitott ki egy két szárnyú ajtót, ami egy zsibongó kajáldába vezetett.

- Oké, de hol lehet kaját kapni? – fordultam körbe, mire Philipp elkezdett röhögni. – Nem röhög, együtt érez.

- Oké, arra – mutatott a jobbra eső fal felé, amit elleptek a diákok. Mármint nem a falat, hanem a kajás pultot.

Beálltunk a sorba mind a négyen, és kaptunk valami sajtos tészta szerűséget, majd a fiúk vezetésével elindultunk egy asztalhoz, ahol még volt négy hely, gondolom a két srác szólt az asztalnál ülőknek, hogy foglaljanak nekik helyet.