#5 Következmények

Reggel a telefonom idegesítő vinnyogására keltem, hajnali fél hatkor! Ki a fene keres ilyenkor?

-Halló? – szólok bele fél álomban, de azonnal felébredek, amint meghallom anyám dühös hangját.

- Kislányom, mondd csak, elmesélnéd az új facebook profil képed történetét? – kérdezi, a kérdés kedvesnek mondható, a hangsúllya annál kevésbé.

- Hát mentünk edzésre. és felugrottam a hátára, és amiért vitt, kapott egy puszit. Egyik haver meg lefotózta. Ennyi történt – magyarázkodtam, majd mivel Aly mocorogni kezdett, kimentem a folyosóra, de előtte még beleugrottam a kényelmes DC cipőmbe, ami az ágyam mellett hevert.

- Nem szeretném, ha holmi fiúk hátára ugrálnál, és még puszilgatnád is őket – jelentette ki még mindig ellenséges hangsúllyal anya.

- Nem teszek semmi ROSSZAT – hangsúlyoztam ki a rosszat szót, majd lecsúsztam a szobánkkal szemben lévő fal tövébe.

- Nem szeretném ha ez a kiruccanás megváltoztatna. Ne viselkedj ribancosan – bántotta a fülemet az anyám szájából elhangzott szó. Többször is vádolt már otthon könnyűvérűséggel, hiszen sok fiú között mozgok, de ilyen nyíltan még sosem ribancozott le.

- Szerintem ezt a beszélgetést vagy fejezzük be, vagy hagyd abba a szidásomat. Az csak egy kibaszott kép, nincs benne semmi rossz – kezdtem kijönni a sodromból, ezzel együtt a hangom is megemelkedett.

- Velem nem beszélsz ilyen hangnemben kis hölgy. Épp az emberi normákra figyelmeztettelek – hallatszott telefonból hangja, mire el tudtam képzelni, milyen arcot vág. Ajkai egy kissé elnyílva, szemöldöke fölvonva.

- És miért hajnalok hajnalán hívtál? – térek rá a hívás időpontjára.

- És még ez is. Kimész Németországba egy hétre, és már a harmadik napon ellustulsz. Mi az hogy hajnalok hajnalán? Háromnegyed hat van – kötött bele ebbe is. Kezd elegem lenni.

- SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM!!!!! – kiabáltam, de csak ekkor esett le, hogy nem kéne ezt a koli folyosóján elintézni. – Hagyj egy kicsit lógva! Szeretnék egy kis szabadságot!

- OTT VAGY NÉMETORSZÁGBAN EGYEDÜL!! EZ NEM ELÉG SZABADSÁG??? – ordított a telefonba, annyira hangosan, hogy lejjebb kellett vennem a hang erőt.

- Igen itt vagyok, de még itt is beleszólsz a hülye profil képembe!! – normál hang erővel beszéltem, de még így is sütött az indulat a hangomból.

- Kislányom, azonnal vegyél vissza, vagy különben… - nem hallottam már, hogy mit mondott, mert egyszerűen kinyomtam a telefont. Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam se kulcsot, se pulcsit. Szuper, gondoltam, most kelthetem fel Alyt. De fog örülni nekem… Felkeltem a fal mellől, majd odaálltam az ajtónk elé, és kopogni kezdtem. Egy morgást hallottam bentről.

- Aly engedj be légyszi, én vagyok – kopogtattam továbbra is, amit még egy morgás majd csoszogás követett. Hallottam, ahogy szoba társam matat a zárral, majd kitárult előttem az ajtó, és mögüle egy elég morcos fej jelent meg.

- Hát te mi a tökömet csináltál kint hajnalok hajnalán? – kérdezte, miközben mind a ketten bemásztunk ágyunkba.

- Veszekedtem anyámmal – sóhajtottam, miközben a nyakamig húztam a takarót.

- Fél nyolc előtt fel ne kelts! – szólt még Aly, majd el is nyomta az álom. Én már nem tudtam aludni, anyám szavai jártak a fejemben. Tényleg ribancosan viselkednék? Egy puszi miatt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, egészen hét óráig, akkor elégeltem meg az egyre durvább gondolataim, és elkezdtem halkan öltözni. Persze az agyam ilyenkor sem állt le, miközben áthúztam a fejemen sötétkék feliratos pólómat, eszembe ötlött, hogy beleverem a falba a fejem, mert ott tartottam már agyban, hogy az összes srác csak meg akar fektetni. Ezt szerencsére azonnal el is vetettem, mivel tizennégy évesen nem hinném, hogy olyan csábító lennék még fejlődő testemmel a fiúknak. Miután sikeresen lenyugtattam magam ezzel kapcsolatban, beléptem a fürdőbe elvégezni az általános teendőimet.  Mivel korán volt, gondoltam miért ne, elkezdtem befonni halszálka fonással a hajamat, oldalra. Na ez nem volt jó ötlet. Háromnegyed nyolckor Aly már a fürdőszoba ajtót verte, hogy menjek már ki, mert elege van belőlem. Pár percen belül kész is lettem, és mikor kinyitottam az ajtót, ismét egy morcos Alyval találtam szembe magam. Úgy tűnik ez a nap ilyen lesz. Már pár perce kint ültem az ágyamon, és facebookoztam, mikor kopogtak, így felálltam ajtót nyitni. Tatjana állt ott, elég kétségbe esett fejjel.

- Hali, mizu? – kérdeztem.

- Elfogyott a fog krémem, és Tiffany meg már elment. Kaphatnék tőletek?

- Persze – válaszoltam, és elkezdtem kiabálni hátrafelé. – ALY, GYERE…

- Itt vagyok, ne üvölts – szólt rám, és mellettem elnyúlva Tatjana kezébe nyomta a fog krémemet.

- Köszi, életmentők vagytok – mosolygott ránk a lány. – Mindjárt visszahozom.

- Ráérsz – szóltam még utána, majd miután becsuktam az ajtót, Alyhoz fordultam. – Te voltál már egyáltalán Münchenben?

- Igen, de csak turistaként. Te? – kérdezett vissza furcsállva.

- Igen, de szintén turistáskodtam. Szerintem kérjük meg a srácokat, hogy vezessenek körbe. Kéne nekem valami csokit venni. Mióta itt vagyok nem ettem egészségtelen kaját – gondolkoztam.

- Ezen könnyen segíthetünk – fordult el Aly, és a táskájából kihúzott egy csomag mixelt HARIBO-t. Egy extra nagy csomag HARIBOt.

-  Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – lepődtem meg, miközben leültünk az ágyamra, és elkezdtünk enni. Kicsit javított a kissé nyomott hangulatomon, amit anyukám hívása hozott elő. 

 Mikor tele lettünk ( sosem elég gumi cukorból, de reggelizünk is kéne ) elkezdtük egymás szájába dobálni, aztán ez elfajult, és csak szimplán egymásra céloztunk, mígnem kopogtak. Én felálltam ajtót nyitni, de Aly nem fejezte be a dobálást, így gumicukoresőben tártam ki az ajtót vendégeink előtt, amiből nem mellesleg ők is kaptak.

-Hali, mizu? – kérdeztem totál természetesen, majd megdöbbent arcukat látva elröhögtem magam. Persze hogy Philipp és Kyle voltak. – Kértek gumi cukrot?

- Aha - nyitotta ki a száját Kyle, mire Aly vette a lapot, és bele célzott. Talált, mi meg nevettünk. Tíz perc múlva, mikor a két srác helyet foglalt Aly ágyán, mi meg velük szemben az enyémen ültünk, és így beszélgettünk, mikor eszembe jutott, hogy én városba akartam ma menni.

- Halljátok, nem akartok körbevezetni Münchenben? Vagy csak legalább a környéken. Még egy boltot sem ismerünk itt.

- Jó, megkérdezem a program felelőst, és majd szólok, de szerintem el fog engedni minket – egyezett bele Kyle.

- Van olyan itt hogy program felelős? – kérdeztük egyszerre Alyval, mire egymásra mosolyogtunk. Meghitt pillanatunkat a laptopom pittyegése zavarta meg – merthogy időközben bekapcsoltuk zenét hallgatni – skypeon hívtak.

- Bocsi srácok felvenném – kértem elnézést, hogy megszakítom a beszélgetést, mire csak vállat vontak, és a két srác is áttelepült az ágyamra. Kicsit feszengtem, mert bár tudtam, kiírta, hogy a bátyám hív, mégis két fiú ült mögöttem az ágyon.

- Szia törpe – köszönt rögtön magyarul, de amint meglátta a többieket megzavarodott.

- Hali – Köszöntem én is. – Alyt már ismered, Ő itt Philipp ő meg Kyle.

Az említettek intettek, majd kínos csönd állt be, amit úgy néz ki nekem kell megtörnöm.

-Miért hívtál? – tértem a lényegre.

- Mert anya tombol – jelentette ki németül, mire a fiúk a fejüket forgatták, Aly meg elhúzta a száját. – Nem akarok…

- Mit mondott? – szakítottam félbe csúnyán.

- Hogy amint elmentél, belevetetted magad a tini élet bulizós, pasizós oldalába, és hogy züllesz – foglalta össze.

- Egy nem buliztam. Kettő nem züllök, három meg nem pasizok. Philipp – mutattam az említettre- a hátán vitt edzésre, ezért kapott egy puszit, ez meg Kylenak köszönhetően meg lett örökítve, nekem meg tetszett a kép.

- Tudom, hogy nem csináltad ezeket, megígérted, hogy először velem fogysz lerészegedni – vigyorodott el – de nagyon húzd meg magad, és ne csinálj hülyeséget.

- Jó megígérem – sziszegtem.

- Ja, és állítsd át a közösségijeidet hogy anya ne láthassa a posztjaidat. Egyszerűbb, mint hogy ne fotózz, vagy hogy ne taggeljenek be semmin. Amúgy Puszi, trappolást hallok – köszönt el, majd kinyomta. a fiúk értetlenül néztek rám.

- Igen, összebalhéztam anyámmal, leribancozott a puszis kép miatt, de meg lett oldva. Már csak arra kell vigyáznom, hogy nehogy bármi új a fülébe jusson. 

#4 Derek

Egész délelőtt a sulit jártuk, megmutatták a mosdókat, a tanáriszobákat, az edző termet (tökre meglepődtem, hogy itt ilyen is van), meg még egy csomó mindent. Ez a suli hatalmas. Annyi lépcső, és kanyar van benne, hogy az hihetetlen, a kolesz szobák az épület felét elfoglalják. Kint még megmutatták, a két foci pályát, egy uszodát, és volt ott még egy füves terület, de odáig nem mentünk el. Közben persze beszélgettünk is, egy csomó mindent megtudtam, mind a két fiúról, mind Alysiáról. Kiderült, hogy Kyle még csak 15 éves, de mostanában van a szülinapja. Philipp már 16, míg Aly szintén 15. Én még csak 14 múltam.

- Ne már – röhögött ki Philipp, mikor elmondtam, hány éves is vagyok. – Akkor biztos valami áprilisban, vagy márciusban van a szülinapod!

- Téves! Hah – vigyorogtam, miközben a sportpályákról tartottunk az épület felé. – December 26.

- Úr isten, de szerencsétlen vagy – csúszott ki Kyle száján, mire mindannyian elnevettük magunkat. – Hogy lehet egy nappal karácsony után szülinapod?!

- Egyszerűen – vigyorogtam.

- De akkor csak egy ajándékot kapsz, nem? – kérdezte Aly.

- Nem, kikötöttem tíz évesen, hogy vagy nem adok senkinek semmien ajándékot, soha, vagy nekem is külön ünnepeljük a szülinapomat karácsonytól – magyaráztam meg, mire furán néztek. – Most mi van?

- Te már tíz évesen is fura voltál – karolta át a vállam Phillip.

- Menjünk be, megfagyok – dörzsölte össze a kezét Kyle, mire elindultunk befelé. Mikor beléptünk egy egyszerű dallam jelezte, hogy vége az órának, és a dallammal egy időben nyíltak az osztály termek, és özönlöttek kifelé a diákok a folyosóra.

- Van kedvetek beülni egy matekra? –kérdezte kicsit felemelve a hangját Philipp.

- Ja, miért ne – kiabált vissza Aly, én meg csak bólintottam.

- Ez egy tízperces szünet, gyertek, keressük meg a többieket – indult el Kyle, mi meg csak loholtunk utána. Egy két szárnyú ajtón befordulva egy aulaszerű helységbe értünk, ami óriási volt, de komolyan. Ember méretű – nem Kim méretű, hanem ember, szóval nálam jóval nagyobbak voltak – ablakok adtak fényt, míg minden oldaláról ajtók nyíltak, gondolom tantermeké, középen meg négy csocsóasztal kapott helyet. Mind a négy körül álltak, de kettő társaság kiemelkedően hangos volt. Az egyik, talán a hangosabbik, csapatot még nem láttam, de idősebbeknek néztek ki. A másik meg persze a mi társaságunk volt. Daniel és Chris játszott Michael és Tom ellen. A többiek körülöttük álltak és szurkoltak.

- Beszállhatunk? – pattantam oda Chris mellé, mire ő elengedte a rudat, és odaengedett. Aly és Philipp is bekérezkedett, mind a ketten a másik oldalra (így kitúrva Tomot és Michaelt) míg az előző játékosok odaálltak a szurkolókhoz.

- Pörgetéssel, vagy a nélkül játszunk? – kérdezte Aly, mikor még nem volt bent a labda. Akkora hangzavar volt, mindenki beszélgetett, kábé a tőle legmesszebb lévővel, így alig értettem, amit mond.

- Nélkül – vágta rá Dani, és bedobta a labdát, és ekkor elszabadult a pokol. Tíz perc alatt annyit nevettem, mint még soha. Mindenki elvetemülten játszott, de Phillipp és Dani kifejezetten, miközben mind a ketten röhögtek. 10:8 – ra elvesztettük a játékot, és jött a következő csapat, akit az egyik oldalon Kyle és Ben, míg ellenük Michael és Tom játszottak. Épp elszabadult a pokol az asztalunknál, nem tudták eldönteni, hogy ki csalt, mert egyszerre pörgettek, mikor valaki elordította magát, hogy kuss. Mindenki meglepődött, majd körülnéztünk, hogy ki volt. Kiderült, hogy a végzős srácok fogadtak, hogy a vesztes csapat egyik tagja elkiabálja magát. Mi persze jót röhögtünk, aztán játszottunk. Szünet végére szinte mindenkivel játszottam a társaságból. A csengő lágy hangja szakította félbe szórakozásunkat, amit legtöbben egy sóhajjal reagáltak le. Philippékkel indultunk egy, az aulából nyíló termek egyike, felé, és amint észrevettem, Chris Dani, Kyle és Ben is velünk tartott.

- Ti is beültök matekra? – kérdezte Dani, miközben kikerült néhány tizenegyedikest.

- Jaja, megyünk halálra unni magunkat. Amúgy most mi van, ennyire kevesen járnak ide? Négy csocsóasztalnál elfértünk – értetlenkedett Aly, de erre én is kíváncsi voltam.

- A fele iskola szüneten van. A mi évfolyamunknak kötelező volt ittmaradnia a leendő kilencedikesek miatt, de aki nem akart hazamenni, más osztályokból, az is maradhatott – szólt bele a beszélgetésbe Kyle.

- Pontosan – mondta Chris, és kinyitotta a terem ajtót. – Ezért csak ilyen lájtos ismétlő órák vannak. A teremben mindenki hangoskodott, és össze-vissza mászkált, de saccra szerintem olyan kilenc-tizen ehettek a teremben előttünk. Felfedeztem Rebeca-t is, aki egy padon ült, és néhány lánnyal beszélgetett. A terem egy egyszerű osztály terem volt, projektorral a plafonon. Az óra hamar elkezdődött, mikor a köpcös bajszos tanár bejött. Phillip és Kyle az utolsó előtti sorban ültek, míg a mögöttük lévő padsor teljesen üres volt, így mi Alyval ott foglaltunk helyet. Rebeca nem messze tőlünk, szintén az utolsó előtti padsorban foglalt helyet.

- Bazd meg, lecsaplak – szóltam rá Phillipre, miközben a foci pálya felé mentünk, ő meg folyamatosan a copfomat piszkálta.

- Naa… - szomorodott el játékosan, mire kissé lemaradtam, és nekifutásból a hátára ugrottam.

- Viszel? – kérdeztem az arcához hajolva, mikor már elkapta a combomat, hogy megtartson. Kyle mellettünk lépdelt, SMS-ezve, de félig rajtunk röhögött.

- Egy pusziért, vagy leraklak – vigyorodott el Phillip, mire odahajoltam az arcához, és megpusziltam. Kyle telefonja ebben a pillanatban hallatott egy fotózó hangot, így meg lett örökítve, ahogy megpuszilom. Lassan odaértünk a pályához, így Phillip letett a hátáról, és elkezdtünk a többiekkel bemelegíteni. Az edzés ugyanolyan fárasztó volt, mint tegnap, csak ma inkább a cselezést gyakoroltuk. Visszafelé megint Philipp cipelt, majd a szobánk előtt figyelmeztetett a fél hetes vacsira. Öt óra volt, így még bőven volt időm letusolni. Aly már bent volt, mikor beléptem, így leültem az ágyamra, és bekapcsoltam a laptopom. Amíg töltődött, telefonról írtam egy SMS-t anyunak, hogy jól vagyok, meg megnéztem a facebookomat, amin elég érdekes dolgokat találtam. Vagy 10 barát jelölésem volt, mind a csocsós társaság, vagy valami ilyesmik, és láttam, hogy Kyle felrakta a képet, amit az edzés előtt készített. Gyorsan visszajelöltem mindenkit, majd rámentem Philipp profiljára, és láttam, hogy pár perce megváltoztatta a profil képét. Meg is feledkeztem a laptopomról, ami egy pittyegéssel adta tudtomra, hogy bekapcsolt. Gyorsan lementettem a képet, amin másodperceken belül meg lettem jelölve, mivel ugye visszajelöltem őket, és megőrült a telefonom a lájkoktól, és a commentektől, amik a képekre érkeztek.

- Mi történt? – hozta rám a frászt Aly, mikor hirtelen megjelent mellettem, nedves hajjal.

- Kyle feltöltött egy képet, amit edzésre menet csinált rólam és Philippről, majd Phil beállította profilképnek. És megjelöltek – magyaráztam, és megmutattam a képet.

- Cuki - reagált már öltözés közben. Erről eszembe jutott, hogy fürdeni is akartam, ezért összeszedtem a cuccom, és elindultam a mosdóba.

- Ha hív valaki skypeon, vedd fel nyugodtan, és mondd meg neki légyszi, hogy fürdök – kértem Alyt, aki bólintva beleegyezett. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kimentem, immár egy fekete csőnaciban, és egy Los Angeles-es pólóban, hajamat meg egyszerűen kifésültem. Szoba társam épp az ágyamon ült, és beszélt valakivel a laptopomon, mikor kijöttem.

- Szia Krisz – mosolyogtam bátyámra, mikor lehuppantam Aly mellé az ágyamra. – Mizu?

- Semmi küli, csak kérdezni akartam, hogy jól vagy-e, de látom igen.

- Mi? – értetlenkedtem.

- Facebook – jelentette ki egyszerűen. – Érdekes dolgokról készülnek képek

- Csak adtam egy puszit az arcára – védtem magam, mire elröhögte magát. Aly meg csak vigyorgott. Következő pillanatban valaki kopogott.

- Nyitom – kiabálta Aly, majd feltépte az ajtót, és akkorát sikított, hogy azt hittem a dobhártyám beszakad, majd az ajtóban álló srác nyakába ugrott

- Na, Derek is megérkezett – jelentettem Krisznek vigyorogva, mert a reakcióból leszűrtem, hogy ő lesz a herceg, akiről már annyit hallottam. A szomszéd ajtó kinyílt, és Chris dugta ki rajta a fejét.

- Halottam sikítottál, minden oké? – kérdezte, de aztán meglátta Dereket, és azt, hogy havercsaj még mindig a nyakába csimpaszkodik, így levágta a helyzetet, és visszament a szobájukba.

Mire rendesen ki örömködték magukat az ajtóban, én is befejeztem a beszélgetést a bátyámmal, aki, miután tőlem elköszönt, elkiabálta magát, hogy „SZIA ALYYYY”, ezzel kizökkentve a szerelmeseket.

-Kim, ő Derek – mutatta be a srácot.

- Nem gondoltam volna – forgattam meg a szemem. – Szia, Kim vagyok

- Aly már sokat mesélt rólad – mosolygott, és beljebb jött.

- Én is hallottam már rengeteget felőled. De én nem is zavarok. Szerintem átmegyek Daniékhoz – kezdtem el összeszedni a cuccaim (ami a szobakulcs és a telóm volt).

- Ja , nem kell kimenned – pattant fel Derek Aly ágyáról, ahova az előbb ült le.

- Jó szórakozást – nyomatékosítottam, majd becsuktam magam után az ajtót, és máris a szomszédban kopogtattam.

- Mizu? – nyitott ajtót Chris.

- Szerelemzóna lett a szobánkból – válaszoltam, mire elröhögte magát, és odébb állt az ajtóból. Bent egy kissé kupi volt, de nem nagyon zavart, így csak lazán odébbdobtam egy pólót az ágyról, és lehuppantam rá. Dani az íróasztalnál gépezett, egy intést kaptam köszöntésként, majd ismét beszippantotta az internet világa.

Háromnegyed óra múlva elindultam vissza a szobánkba, gondolván, hogy már kiörömködték magukat, és benyitottam. Hál’ istennek, csak az ágyon egymással szemben ülve beszélgettek.

-Nem megyünk le kajálni? Éhen halok – kérdeztem őket.

- De, egy pill, csak elkészülök – indult el Aly a fürdő felé. Nem tudom, mit csinált ott, de negyedórája beszélgettünk Derekkel, mikor kijött csikkogó sminkkel, és begöndörített hajjal, mire kikerekedett szemekkel néztünk rá.

 - Derek, ha megbocsájtasz – tereltem vissza szobatársamat a fürdőbe. – Hát te meg beleestél a sminkes vödörbe?

- Nem, csak ki akartam csípni magam. Ennyire rossz lett? – esett hirtelen kétségbe, mire bólintottam. Újabb tíz percünkbe telt, mire leszedtük a sminkjét.

- A hajammal mi legyen? – kérdezte, miután az arcával már kész lettünk.

- Szerintem ez szép lett, azt hagyd, de induljunk, mert éhenhalooook – nyafogtam, és kiráncigáltam a szobába, majd hármasban elindultunk enni. Ebédlőbe belépve néhányan felfedezték a gerlepár összekulcsolt kezeit, de nem nagyon zavart senkit. Szereztünk kaját, és leültünk egy aztalhoz hárman, mert a társaságból még senki nem volt lent. Már a kaja felénél jártunk, mikor a többiek megérkeztek, és nagy örömömre nem kellett összeismertetni a többieket Derekkel, mert már régebb óta ismerték egymást a srácok. A vacsi társalgással telt, majd Philipp és Derek elkísértek minket a szobánkig, majd az ajtó előtt könnyes búcsút vettünk.

- Ha akarjátok, alszom máshol, nem gond, csak szóljatok – fordultam az , egymástól nehezen elszakadó, gerlepár felé.

- Jah, alhat nálunk – vigyorgott Philipp, amit Aly és Derek is egy röhögéssel díjazott.

- Vaaagy, aludhatok Tatjana-éknál is – szóltam a számomra szívesebb lehetőségről.

- Na, nem lakoltatunk ki, jóéjt csajok – köszönt el egy utolsó csókkal a barátnőjétől Derek, majd elindult a folyosón.

- Jóéjt neked is Philip – fordultam hozzá, mikor Aly már bement.

- Jóéjt puszit nem is kapok – konyult le az ajka, de a szeme vidáman csillogott. Nyomtam arcára egy puszit, majd megöleltem.

- Jóéjt – most ő puszilta meg a fejem búbját, majd  elballagott a folyosón, én meg belépve gyorsan átvedlettem pizsire, miközben Alyval kitárgyaltuk a mai napot, majd mielőtt elaludtam volna, én is beállítottam profilképnek a puszis képet.