Reggel a telefonom idegesítő vinnyogására keltem, hajnali
fél hatkor! Ki a fene keres ilyenkor?
-Halló? – szólok bele fél álomban, de azonnal felébredek,
amint meghallom anyám dühös hangját.
- Kislányom, mondd csak, elmesélnéd az új facebook
profil képed történetét? – kérdezi, a kérdés kedvesnek mondható, a hangsúllya
annál kevésbé.
- Hát mentünk edzésre. és felugrottam a hátára, és amiért
vitt, kapott egy puszit. Egyik haver meg lefotózta. Ennyi történt –
magyarázkodtam, majd mivel Aly mocorogni kezdett, kimentem a folyosóra, de
előtte még beleugrottam a kényelmes DC cipőmbe, ami az ágyam mellett hevert.
- Nem szeretném, ha holmi fiúk hátára ugrálnál, és még
puszilgatnád is őket – jelentette ki még mindig ellenséges hangsúllyal anya.
- Nem teszek semmi ROSSZAT – hangsúlyoztam ki a rosszat szót,
majd lecsúsztam a szobánkkal szemben lévő fal tövébe.
- Nem szeretném ha ez a kiruccanás megváltoztatna. Ne
viselkedj ribancosan – bántotta a fülemet az anyám szájából elhangzott szó.
Többször is vádolt már otthon könnyűvérűséggel, hiszen sok fiú között mozgok,
de ilyen nyíltan még sosem ribancozott le.
- Szerintem ezt a beszélgetést vagy fejezzük be, vagy hagyd
abba a szidásomat. Az csak egy kibaszott kép, nincs benne semmi rossz – kezdtem
kijönni a sodromból, ezzel együtt a hangom is megemelkedett.
- Velem nem beszélsz ilyen hangnemben kis hölgy. Épp az
emberi normákra figyelmeztettelek – hallatszott telefonból hangja, mire el
tudtam képzelni, milyen arcot vág. Ajkai egy kissé elnyílva, szemöldöke
fölvonva.
- És miért hajnalok hajnalán hívtál? – térek rá a hívás
időpontjára.
- És még ez is. Kimész Németországba egy hétre, és már a
harmadik napon ellustulsz. Mi az hogy hajnalok hajnalán? Háromnegyed hat van –
kötött bele ebbe is. Kezd elegem lenni.
- SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM!!!!! – kiabáltam, de csak ekkor esett
le, hogy nem kéne ezt a koli folyosóján elintézni. – Hagyj egy kicsit lógva!
Szeretnék egy kis szabadságot!
- OTT VAGY NÉMETORSZÁGBAN EGYEDÜL!! EZ NEM ELÉG SZABADSÁG???
– ordított a telefonba, annyira hangosan, hogy lejjebb kellett vennem a
hang erőt.
- Igen itt vagyok, de még itt is beleszólsz a hülye
profil képembe!! – normál hang erővel beszéltem, de még így is sütött az indulat
a hangomból.
- Kislányom, azonnal vegyél vissza, vagy különben… - nem
hallottam már, hogy mit mondott, mert egyszerűen kinyomtam a telefont. Ekkor
jöttem rá, hogy nem hoztam se kulcsot, se pulcsit. Szuper, gondoltam, most
kelthetem fel Alyt. De fog örülni nekem… Felkeltem a fal mellől, majd odaálltam
az ajtónk elé, és kopogni kezdtem. Egy morgást hallottam bentről.
- Aly engedj be légyszi, én vagyok – kopogtattam továbbra
is, amit még egy morgás majd csoszogás követett. Hallottam, ahogy szoba társam
matat a zárral, majd kitárult előttem az ajtó, és mögüle egy elég morcos fej
jelent meg.
- Hát te mi a tökömet csináltál kint hajnalok hajnalán? –
kérdezte, miközben mind a ketten bemásztunk ágyunkba.
- Veszekedtem anyámmal – sóhajtottam, miközben a nyakamig
húztam a takarót.
- Fél nyolc előtt fel ne kelts! – szólt még Aly, majd el is
nyomta az álom. Én már nem tudtam aludni, anyám szavai jártak a fejemben.
Tényleg ribancosan viselkednék? Egy puszi miatt? Ilyen és ehhez hasonló
gondolatok jártak a fejemben, egészen hét óráig, akkor elégeltem meg az egyre
durvább gondolataim, és elkezdtem halkan öltözni. Persze az agyam ilyenkor sem
állt le, miközben áthúztam a fejemen sötétkék feliratos pólómat, eszembe
ötlött, hogy beleverem a falba a fejem, mert ott tartottam már agyban, hogy az
összes srác csak meg akar fektetni. Ezt szerencsére azonnal el is vetettem,
mivel tizennégy évesen nem hinném, hogy olyan csábító lennék még fejlődő testemmel
a fiúknak. Miután sikeresen lenyugtattam magam ezzel kapcsolatban, beléptem a
fürdőbe elvégezni az általános teendőimet. Mivel korán volt, gondoltam miért ne,
elkezdtem befonni halszálka fonással a hajamat, oldalra. Na ez nem volt jó
ötlet. Háromnegyed nyolckor Aly már a fürdőszoba ajtót verte, hogy menjek már
ki, mert elege van belőlem. Pár percen belül kész is lettem, és mikor
kinyitottam az ajtót, ismét egy morcos Alyval találtam szembe magam. Úgy tűnik
ez a nap ilyen lesz. Már pár perce kint ültem az ágyamon, és facebookoztam,
mikor kopogtak, így felálltam ajtót nyitni. Tatjana állt ott, elég
kétségbe esett fejjel.
- Hali, mizu? – kérdeztem.
- Elfogyott a fog krémem, és Tiffany meg már elment.
Kaphatnék tőletek?
- Persze – válaszoltam, és elkezdtem kiabálni hátrafelé. –
ALY, GYERE…
- Itt vagyok, ne üvölts – szólt rám, és mellettem elnyúlva
Tatjana kezébe nyomta a fog krémemet.
- Köszi, életmentők vagytok – mosolygott ránk a lány. –
Mindjárt visszahozom.
- Ráérsz – szóltam még utána, majd miután becsuktam az
ajtót, Alyhoz fordultam. – Te voltál már egyáltalán Münchenben?
- Igen, de csak turistaként. Te? – kérdezett vissza
furcsállva.
- Igen, de szintén turistáskodtam. Szerintem kérjük meg a
srácokat, hogy vezessenek körbe. Kéne nekem valami csokit venni. Mióta itt
vagyok nem ettem egészségtelen kaját – gondolkoztam.
- Ezen könnyen segíthetünk – fordult el Aly, és a táskájából
kihúzott egy csomag mixelt HARIBO-t. Egy extra nagy csomag HARIBOt.
- Honnan tudtad, hogy
ez a kedvencem? – lepődtem meg, miközben leültünk az ágyamra, és elkezdtünk
enni. Kicsit javított a kissé nyomott hangulatomon, amit anyukám hívása hozott
elő.
Mikor tele lettünk ( sosem elég
gumi cukorból, de reggelizünk is kéne ) elkezdtük egymás szájába dobálni, aztán
ez elfajult, és csak szimplán egymásra céloztunk, mígnem kopogtak. Én felálltam
ajtót nyitni, de Aly nem fejezte be a dobálást, így gumicukoresőben tártam ki az
ajtót vendégeink előtt, amiből nem mellesleg ők is kaptak.
-Hali, mizu? – kérdeztem totál természetesen, majd
megdöbbent arcukat látva elröhögtem magam. Persze hogy Philipp és Kyle voltak.
– Kértek gumi cukrot?
- Aha - nyitotta ki a száját Kyle, mire Aly vette a lapot,
és bele célzott. Talált, mi meg nevettünk. Tíz perc múlva, mikor a két srác
helyet foglalt Aly ágyán, mi meg velük szemben az enyémen ültünk, és így
beszélgettünk, mikor eszembe jutott, hogy én városba akartam ma menni.
- Halljátok, nem akartok körbevezetni Münchenben? Vagy csak
legalább a környéken. Még egy boltot sem ismerünk itt.
- Jó, megkérdezem a program felelőst, és majd szólok, de
szerintem el fog engedni minket – egyezett bele Kyle.
- Van olyan itt hogy program felelős? – kérdeztük egyszerre
Alyval, mire egymásra mosolyogtunk. Meghitt pillanatunkat a laptopom pittyegése
zavarta meg – merthogy időközben bekapcsoltuk zenét hallgatni – skypeon hívtak.
- Bocsi srácok felvenném – kértem elnézést, hogy megszakítom
a beszélgetést, mire csak vállat vontak, és a két srác is áttelepült az
ágyamra. Kicsit feszengtem, mert bár tudtam, kiírta, hogy a bátyám hív, mégis
két fiú ült mögöttem az ágyon.
- Szia törpe – köszönt rögtön magyarul, de amint meglátta a
többieket megzavarodott.
- Hali – Köszöntem én is. – Alyt már ismered, Ő itt Philipp
ő meg Kyle.
Az említettek intettek, majd kínos csönd állt be, amit úgy
néz ki nekem kell megtörnöm.
-Miért hívtál? – tértem a lényegre.
- Mert anya tombol – jelentette ki németül, mire a fiúk a
fejüket forgatták, Aly meg elhúzta a száját. – Nem akarok…
- Mit mondott? – szakítottam félbe csúnyán.
- Hogy amint elmentél, belevetetted magad a tini élet
bulizós, pasizós oldalába, és hogy züllesz – foglalta össze.
- Egy nem buliztam. Kettő nem züllök, három meg nem pasizok.
Philipp – mutattam az említettre- a hátán vitt edzésre, ezért kapott egy
puszit, ez meg Kylenak köszönhetően meg lett örökítve, nekem meg tetszett a
kép.
- Tudom, hogy nem csináltad ezeket, megígérted, hogy először
velem fogysz lerészegedni – vigyorodott el – de nagyon húzd meg magad, és ne
csinálj hülyeséget.
- Jó megígérem – sziszegtem.
- Ja, és állítsd át a közösségijeidet hogy anya ne láthassa a
posztjaidat. Egyszerűbb, mint hogy ne fotózz, vagy hogy ne taggeljenek be
semmin. Amúgy Puszi, trappolást hallok – köszönt el, majd kinyomta. a fiúk
értetlenül néztek rám.
- Igen, összebalhéztam anyámmal, leribancozott a puszis kép
miatt, de meg lett oldva. Már csak arra kell vigyáznom, hogy nehogy bármi új a
fülébe jusson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése