#1 "Legjobb" idegenvezetők

- Szia, te vagy Kimberly? - kérdezte egy egész helyes magas szőke srác, miközben a többi "látogatóval” egy kupacban állva nézelődtem.
- Igen. Te meg Philipp?- kérdeztem vissza, mert a "társunk" nevét már korábban közölték.
- Igen, gyere, körbevezetlek - mosolygott rám, majd megfordulva elindult kifelé a tömegből. Gyorsan követni kezdtem, nehogy lemaradjak, miközben ő hátra se pillantva ment előre. Egy kis idő után, mikor már néhány folyosót bejártunk, és nekem már ötletem sem volt, merre vagyunk, megállt, és bevárt.
- Ez itt a tanári szoba, az ott szemben pedig az igazgatói - figyelnem kellett, hogy megértsem amit mond, de a sok emelt szintű németnek hála, simán ment.
- Okay - bólintottam, mire furán nézett.
- Honnan jöttél? - kérdezett rá, mikor ismét tovább indultunk.
- Magyar országról - válaszoltam.
- Azt hittem valami angolszász országból - töprengett hangosan, miközben újabb folyosók mellett haladtunk el. Kezdtem úgy érezni, hogy nem biztos, hogy a legjobb idegen vezetőt kaptam. Miközben magabiztosan lépkedett, volt időm végigmérni. Egy fekete-piros kockás inget viselt, sötétkék cső farmerrel, és szintén piros tornacipővel. Átlagosan nézett ki. Szőke haja zselétől csillogva meredt az ég felé, miközben szeme unalmas barnán meredt rám, mire kizökkentem a bambulásomból, és észrevettem, hogy megálltunk, valamint hogy kérdezett tőlem, csak én nem figyeltem, ezért megkértem, hogy ismételje meg.
- Azt kérdeztem, hogy hányas a koliszobád?
- 64- es, miért? - kérdeztem vissza.
- Mert nekem mennem kell, de délután érted megyek - vigyorgott rám, és elindult jobbra, mert épp egy folyosó közepén álltunk. Ahogy jobban körülnéztem, felfedeztem a bézs színű falakat, és a rengeteg ajtót, amik a folyosóról nyíltak. Ahogy megnéztem a mellettem lévő ajtót rájöttem, hogy Philipp csak két szoba számnyit tévedett, ezért pár lépést visszaléptem, és a kulcsot, amit reggel a portán a kezembe nyomtak, a zárba illesztve lenyomtam a kilincset, és benyitottam. A szobácska, ahova már reggel a cuccaimat ledobtam, kicsi volt, két ágyon, egy szekrényen, és egy íróasztalon kívül nem fért be több bútor. Jobb oldalon nyílt egy ajtó a fürdőszobába, ahol egy zuhany fülke, egy WC, egy mozsdókagyló, és egy tükör kapott helyet. A tükör elé lépve megvizsgáltam az arcomat, és megigazítottam a kissé szétcsúszott frizurámat. Sötétszőke hajam hullámosan keretezte a kissé kerek arcom, zöld szemeim csak úgy csillogtak a villany fényében, s míg a testemre kalandozott a tekintetem, a karkötőimet piszkáltam. Izmos alakom van, de a sok foci edzés és a tudatos táplálkozás által nem vagyok túlsúlyos, de ha nem figyelem, mit eszem, simán elhízok. Bambulásomat az zavarta meg, hogy a szoba ajtaja nyitódott, és egy magas lány lépett be. Hosszú barna haja lapockáját verdeste, szeme kéken csillogott, mikor körülnézett a szobában. Megpillantva engem elmosolyodott.

- Szia, Alysia vagyok – köszönt kedvesen.

- Hali, én Kimberly – mutatkoztam be én is. – Innen jöttél?

- Nem, Angliából – mosolyodott el, miközben lehuppant az ablakfelöli ágyra, majd én is követtem a másikra. – Te?

- Magyar országról – válaszoltam. – Szerintem én elkezdek kipakolni. Melyik felét kéred a szekrénynek?

- Nekem mindegy, ha már az ágyakat én döntöttem el, a szekrény lehet a tiéd – nevetett, majd mivel megcsörrent a telefonja, egy bocsánat kérés után kiment a szobából.

Én elkezdtem bepakolni az ágyammal szemben lévő szekrénybe, majd lehuppantam az ágyamra, amint készen lettem. Épphogy leültem, megcsörrent a mobilom, anyáék hívtak.

-Szia anya- köszöntem.

- Szia, mit csinálsz épp? – anyum rossz szokása, hogy mindig megkérdezi, hogy mit csinálsz abban a pillanatban.

- Most pakoltam ki, és épp leültem – válaszoltam, miközben épp kiszedtem a laptopom a táskájából.

- Milyen a szoba társad? – kérdezte.

- Hát, nem sokat beszéltünk, de angliai, ennyit megtudtam – válaszoltam, miután a térdemre ügyeskedtem a laptopot. – És otthon mizu? Krisz már hazaért?

- Nem, a bátyád még mindig valami haverjánál kóborol- sóhajtott anya. Igen, bátyám igazán sokszor lép le egy szó nélkül valamelyik haverjához, ezért anyuék már nem is aggódnak miatta, ha későn ér haza. – De mindegy, hagylak berendezkedni, csak azt akartam tudni, hogy minden oké-e. Na puszi, holnap beszélünk.

- Szia, puszi – köszöntem el, mire kinyomta, nekem meg végszóra bejelentkezett a gépem.

Nem sokat neteztem, mire Alysia visszaért. Kicsit piros volt az arca, mire elvigyorodtam.

-Most vagy egy edzést hagytam ki, vagy a barátoddal beszéltél – vigyorogtam.

- Talált – nevette el magát. – A barátommal beszéltem. Ő is ide jár, de most pont Angliában van, mert valami szünetük van a tizenegyedikeseknek.

- Tehát te itt vagy a sulijában, ő meg otthon van – foglaltam össze. – Akkor sikeresen elkerültétek egymást.

- Jaja. Te amúgy milyen szakra jelentkeztél? – kérdezte kíváncsian.

- Focira – húztam ki magam. – Te?

- Tánc – vigyorodott el. – Nem vagy te egy kicsit pici focistának?

- Összekevered a kosárral – vágtam rá. Átlag alattian pici vagyok, mindössze 153 centi, de szerintem ez oké. – Amúgy, nem. A picire kevésbé figyelnek oda. – kacsintottam, mire elnevette magát.

- Oké, nem téma. És milyen zenéket szeretsz? – kérdezett, miközben előhalászott egy mappát a táskájából.

- Hát inkább punk-rock stílus a nyerő. Te?- kérdeztem vissza.

- Hát, a pop a mindenem – válaszolta félősen, és mutatott egy két posztert, amit az előbb elővett mappából húzott ki. – Például Taylor Swiftért meghalok. Imádom a zenéjét.

- Király, akkor kitapétázhatjuk a falakat. Fele a te ízlésednek megfelelően, szoba másik fele meg az enyémnek, mit szólsz? – kérdeztem.

- Én benne vagyok - mosolyodott el. - És milyen az idegenvezetőd? Az enyém nagyon fura. Csak megmutatta a tanárit, aztán már rohantunk is ide aztán lelépett. 

- Az enyém is hasonlóan csinálta - nevettem el magam.  A délelőtt további részét beszélgetéssel töltöttük, mutogattuk egymásnak zenéket a laptopomon, meg még száz dolog szóba jött.

Olyan fél kettő fele kopogtak az ajtón, mikor éppen Hollywood Undead Young üvöltött a gépből, én meg felpattanva ajtót nyitottam. Philipp, és egy ismeretlen srác állt ott. Alysia gyorsan lehalkította a zenét, és kérdőn néztünk a fiúkra.

-Gyertek, megmutatjuk az ebédlőt – vigyorodott el Philipp.

- Oké – egyeztem bele, és bevártam Alyt (megengedte, hogy becézzem), és együtt indultunk a fiúk után. – Bocs, de te ki vagy? – fordultam a Philipp mellett sétáló sráchoz, mikor utolértük őket.

- Kyle – válaszolt bőbeszédűen. – Alysia társa.

- Ahhaaa…hogy erre nem gondoltam – motyogtam, mire a mellettem sétáló Aly elkezdett röhögni. – Oké, mindegy. Te milyen szakon vagy?

- Foci. Te? Gondolom tánc – tippelt, bár rosszul.

- Nem, foci, bleee – nyújtottam ki a nyelvem. – Nem nézted ki egy lányból, igaz?

- Hát ja. De megérkeztünk – nyitott ki egy két szárnyú ajtót, ami egy zsibongó kajáldába vezetett.

- Oké, de hol lehet kaját kapni? – fordultam körbe, mire Philipp elkezdett röhögni. – Nem röhög, együtt érez.

- Oké, arra – mutatott a jobbra eső fal felé, amit elleptek a diákok. Mármint nem a falat, hanem a kajás pultot.

Beálltunk a sorba mind a négyen, és kaptunk valami sajtos tészta szerűséget, majd a fiúk vezetésével elindultunk egy asztalhoz, ahol még volt négy hely, gondolom a két srác szólt az asztalnál ülőknek, hogy foglaljanak nekik helyet.